Kiwi Könyvei

Ha elalvás előtt legurítunk egy komplett vámpíros könyvet, akkor ne lepődjünk meg azon, hogy hajnalban éppen lefejezünk valakit, aki mégsem hal meg, viszont 2 perccel később megöl minket.
Ebből kifolyólag azon se akadjunk ki, hogy extra nyomott reggelnek nézünk elébe.

Ha mindezek ellenére mégis úgy dönt bárki is, hogy hozzám hasonlóan imádja a vámpírtörténeteket, nem a gagyikat! ,akkor egy könyvtári próbát megér ez a könyv. A könyvtár szót viszont hangsúlyoznám.:)

17 éves a főszereplő lány, ezért az elején megvolt rendesen a Twillight koppintós érzetem, de ez később határozottan elmúlt. Itt pörögnek az események, a kelleténél gyorsabban is és nincs nagy drámai szerelem. Van viszont egy nagyon okos kiscsaj, aki 17 évesen bekerül egy porfészek városka porfészek fősulijára. Természetesen elég gyorsan bajba kerül és saját egészsége érdekében jobb, ha nem marad a kollégiumban, hanem albérletet keres. Talál is egyet, ahol 3 fura fazonnal sikerül összebútoroznia. Majd kiderül, hogy hiába költözik el, az nem elég az életben maradáshoz...

Elég gagyi, de az alapötlet tetszik. Hogy ez mi? Olvassátok el és kiderül!;-)

Első megjegyzés: ne metrón kezdjétek el olvasni, mert az első tíz oldalon legalább öt olyan poén van, ami igenis megérdemli, hogy az ember önfeledten, könnyesre röhögje magát rajtuk.
Második megjegyzés: előbb olvassátok el a sorozat első részét (Vérszívó démonok)
Harmadik megjegyzés: tapasztalatból írhatom, hogy hiba levonni a könyv végefelé azt a következtetést, hogy talán olvasható a buszon is, hiszen már oldalak óta szolidabb poénok vannak.

Ismét egy történelmi regényt ajánlanék, ami krimi is egyben. Ráadásul Angliában játszódik, ami miatt külön élvezettel olvastam.:) Matthew Shardlake alapvetően ügyvéd, de ebben a történetben is, mint az elsőben (Kard által) simán felveheti a versenyt bármelyik magánnyomozóval. Egy gyilkossággal vádolt fiatal lány védelmét látja el, amikor kapcsolatba lép vele Thomas Cromwell egyik embere és új megbízást kap. Nevezetesen a legendás görög tűz képletét kell megtalálnia. A meló elég stresszes ugyanis összesen 12 nap áll rendelkezésére, valaki folyamatosan előtte jár és keresztbe tesz neki, ráadásul az emberek is úgy hullanak körülötte mint a legyek. Bónuszként pedig a 12. nap végén, ha sikertelenül jár, természetesen ennyi volt a földi pályafutása, hiszen túl sokat tud. Szóval motivácónak nincs híján...

Van Anita Blake-es (főszereplő) bögrém, kitűzőm és pólóm. Gondolom ez elég jól behatárolja, hogy milyen szinten tetszik a sorozat.:) Ez már a 14. magyarul megjelent rész és végre megint kezd olyan jó lenni, mint az első pár kötet volt! Igaziból ezt a sorozatot az elejétől érdemes olvasni, mert különben elég érthetetlen az a világ, amit Hamilton és az írócsapata teremtett. Na jó, a szex része lekövethető és az van benne bőven (az első kötetekben nincs és nem is kell bele), de most végre megint volt egy kis történet is a háttérben. Magáról a könyvről pont ezért többet nem is írnék, max. a világról, amiben játszódik.
A vámpírizmus megengedett, legális dolog, ők is teljes értékű állampolgárnak minősülnek. Kivégzésükhöz hivatalos végzés kell. Na és persze minimum egy vámpírvadász.
A halottkeltés sem egy extravagáns foglalkozás és a likantrópia mint olyan is ismert fogalom. Azaz teliholdkor a város lakosainak egy része mindenféle bundákat, karmokat növeszt. A hétköznapi életben, ember formájukban ezt alapvetően titkolják, hiszen meghatározott helyeken (pl. kórház) tilos likantrópoknak dolgozniuk és a sulikban sem túlzottan örülnek neki, ha valaki ebben a "betegségben" szenved.
Ebben a világban él Anita Blake, aki halottkeltő és mellékesen vámpírvadász.
Szerintem érdemes az első könyvvel egy próbát tenni, akkor is, ha a vámpírvilágot nem érzi annyira közel magához valaki. Talán mégis magával ragadja.;-)

Képzeld el, hogy egy vegyszergyártó cég tulajdonosa vagy! Milliárdos! Természetesen. A kisvárosban, ahol a gyárad van egyre inkább romlik az ivóvíz minősége és sorban halnak meg rákban az emberek, de ennek nem tulajdonítasz nagy jelentőséget. Tagadsz mindent és fizetsz a megfelelő helyeken. Végül egy ügyvédházaspár úgy dönt, hogy nem nézik tovább tétlenül, hogyan halnak meg a barátaik, ismerőseik és perelni kezdenek Téged. Összeszeded a legjobb ügyvédeket, de mégis valami hiba csúszott a rendszerbe, mert a köcsög esküdtek szegény embereknek adtak igazat. Pedig rengeteg szakértőt felvonultattál, hogy nem azok a rákkeltő anyagok szennyezték be a köcsög kisváros ivóvízrendszerét, amelyeket Te elásattál a földbe. Mert hát hova máshova tetted volna? Ez volt a legköltséghatékonyabb megoldás.
Szóval bepereltek, ráadásul 40 millió dollár kártérítésre ítélnek. Bepánikolsz? Dehogy! Hiszen hátra van a fellebbezés! A Legfelsőbb Bíróságon. Ahol közelednek a bíróválasztások. Hát persze! Már látod is milyen egyszerű a képlet, csak egy megfelelő bírót kell találni és megpróbálni bejuttatni...

Képzeld el, hogy a kisvárosban , ahol élsz elkezd sárgulni, majd barnulni a víz. A város állítja, hogy semmi baja, nyugodtan iható. Isszátok, fürödtök benne, hajat mostok, borotválkoztok. Majd egyre büdösebb kezd lenni a víz és ízre is borzasztó, de több szakértő is állítja, hogy semmi baja. Közben egyre többen betegednek meg a környezetedben rákban. Miután páran meg is halnak, megállapítják, hogy a víz nem iható, tilos bármire is használni. Ekkor már évek óta iszod, Te is, férjed is és a 4 éves fiad is. Férjed rákos lesz és meghal, majd nyolc hónappal később a kisfiad is. Ott vagy 30 évesen, összetörve, tehetetlenül. Eltelik 4 év és végre találsz egy ügyvédpárt, akik minden vagyonukat felhasználva pert mernek indítani és nyernek! Nem, nem akarsz pénzt, csak annyit, hogy bosszulj meg mindent ezen a vállalaton és szűnjenek meg, kötelezve legyenek arra, hogy minden mocskot szállítsanak el a városodból. Szóval nyertek, de kiderül, hogy a cég fellebbezést nyújt be...újabb másfél év várakozás után 9 ember dönt az ítélet érvénytelenítéséről vagy helybenhagyásáról. A nagy kérdés pedig az, hogy ki lesz az a kilenc ember...és hogyan fognak szavazni?

Ahhoz képest, hogy a 2004-es év legjobb olasz SF-regénye, elég gyatra. Sőt! Pedig jó ötletek vannak benne, klassz világban játszódik, csak éppen nem regény. Egy szerepjáték "forgatókönyve" volt és sajnos az is maradt. Abban a kategóriában viszont tényleg jó! Eszméletlenül örültem volna annó, ha ilyen klassz mesélővel hozott volna össze a jósorsom, amikor még szerepjátékoztam.:)
Állítólag van folytatása is, csak még nyomtatásban nem jelent meg. Nem hiszem, hogy keresni fogom.

Az volt a nagy szerencséje a könyvnek (és nekem is), hogy már a második oldalon magával ragadott.:) Pedig nagyon nagy mínuszból indult, ugyanis úgy van szerkesztve, hogy nincsenek gondolatjelek a párbeszédeknél. Hihetetlenül zavaró és bosszantó volt az elején!!!! Végül megszoktam, mert a könyv zseniális! Mármint szerintem. Jogi krimi, a kedvencem!:-)
Egy lecsúszófélben levő alkoholista ügyvéd a főszereplő, akire a főnőke utolsó esélyként rábízza egy fiatal srác védelmét, akit gyilkossággal vádolnak. A bizonyítékok abszolút a srác bűnösségére utalnak és ügyvédünk is érzi hogy azért ő kapta az ügyet, mert biztos elbaltázza és a srác börtönbe kerül, ahogyan azt a dúsgazdag apucikája (aki fizeti az ügyvédet is) szeretné. Őt pedig nyugodt szívvel kirúghatják. Így hát még egyszer utoljára megpróbálja összekapni magát, hogy csak azért se! Egyetlen nagy szenvedélye van egyébként és ez a póker! Ebben nagyon jó! Végül úgy kezeli az egész ügyet is, mintha pókerezne.
Az író egyébként maga is jogász és szerintem profi pókeres lehet, mert nagyon lebilincselően ír erről a játékról. Soha nem izgatott eddig a póker, de a könyv végére kedvet kaptam hozzá!:)

Húúúúú, nagyon jó ez a könyv! Eredeti, ötletes és iszonyúan félelmetes! Még úgy is, hogy csak akkor olvastam este, ha Ákos is a közelben volt.:) Szóval a rémálmokat nem lehet megúszni, de megérte.
A könyv külön érdekessége, hogy az író, Jonathan Santlofer, egy elismert festőművész! Így abszolút hiteles az egész történet. A főszereplő egy 41 éves nő, aki ismert és sikeres művészettörténész, gazdag és természetesen gyönyörű...exzsaru. Ő kezd el különböző üzeneteket kapni a gyilkostól, aminek dekódolásához alapos művészettörténeti ismeretekre van szükség, miközben az emberek hullanak, mint a legyek.

Nem vagyok egy kémregény rajongó. Sőt! Azt gondoltam, hogy untatni fog a könyv, de ennek ellenére megpróbálkoztam vele. És milyen jól tettem! Na nem azt mondom, hogy ezentúl tematikusan nekiugrom az összes ilyen jellegű könyvnek, de ez tetszett! A srácnak egyébként ez volt az első regénye és rögtön meg is nyerte 2007-ben a Legjobb Amerikai Első Regénynek járó Edgar Allen Poe-díjat. Ráadásul már a megfilmesítés jogait is megvették.

Megszenvedtem vele rendesen. Ugyanis kb. annyira volt regényes, mint a telefonkönyv. Na jó, az első 100 oldalon még próbálkozott, de később egyre tényszerűbb lett. A történelem tudása valóban lenyűgöző és rengeteget könyvtározhatott, de pont ezért olyan érzésem volt, mintha egy rosszul megírt töri könyvet olvasnék. Az utolsó durván 100 oldalról nem is szólva. Addigra leeshetett az írónak, hogy azért 500 oldalnál sokkal többet nem kellene írnia, viszont még rengeteg történelmi esemény volt, minden fontosabb szereplő élt még, ezért gyorsított a tempón, ezáltal még tényszerűbb és élvezhetetlenebb lett és gyorsan kinyírta mind az öt nőt. Viszont senkinek a halála nem okozott különösebb megrendülést, mert annyira nem sikerült kötődnöm egyik szereplőhöz sem. Szóval nem ajánlom senkinek.
Végig arra gondoltam, hogy Benzoni mennyire jól meg tudta volna írni ezt. Kapásból az anya és a 4 lánya élete kitett volna nála 5*3 kötetet, könyvenként 500 oldallal. Viszont ennyi törinek kellett is volna 7.500 oldal ahhoz, hogy élvezhető legyen. Plusz úgy még sokkal jobban érdekelt is volna, mert különösen a 2 nagyobb lánynak az élete nagyon kalandos volt. (az idősebb Franciaország királynője lett, a fitalabb Angliáé).