A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sorozat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sorozat. Összes bejegyzés megjelenítése

Karin Slaughter: Sebek, Sikoly, Kín

Ezt a három könyvet kb négy nap alatt lezavartam, de utána nagy szükségem volt némi pihenőre és írni is képtelen lettem volna róluk. A Nadragulya című kezdőkötet folytatásai, ugyanolyan brutálisak és félelmetesek. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy jó, hogy nem tudok ilyen könyveket írni, mert egyfolytában félnék magamtól.:) Ettől függetlenül képtelen voltam nem elolvasni őket. Bár kismamáknak nem ajánlom!!! Egyébként pedig célszerű sorban olvasni, mert az állandó szereplők élete úgy sokkal jobban követhető, egy könyvet kiragadva talán nem is annyira érthető, annyira egymásra épül.

Laurell K. Hamilton: Fekete vér

Az első 4 könyv még nagyon jó volt, utána átment gruppenszexbe az egész és egyre silányabbak lettek a történetek. Csak az ember lánya mindig reménykedik és megveszi a legújabb kötetet is, hogy hátha visszatér a régi Anita Blake, a vámpírvadász valamilyen tökös kis történettel és vagány szöveggel! 6 és fél éve olvasom, de az utóbbi években már tényleg csak a kíváncsiság miatt, hogy mit lehet még szexuális téren kihozni, amit eddig nem említett. Megállapíthatom, hogy Laurell K. Hamilton és az írócsoportja (mert az is van neki és elég bizarr az egész, figyelembe véve a történeteket) fantáziájuk és kreativitásuk végére ért. Bár ezt nem csodálom, mert Anita Blake-nek, aki az első 4 részben 24 évesen még totál prűd volt és egy csóktól is kiakadt, ami szintén túlzás volt, szóval ennek a nőnek így 30 éves kora felé van fixen 4 vámpír-, 3 vérfarkas- és 1 vérleopárd szeretője ezekkel rendszeresen részesíti előnyben a gruppent, plusz minden könyvben beesik még vagy 6-8 pasi az ágyába és múltkor már a leszbi szálat is kimerítették. Ebben a "Fekete vér" című könyvben is leginkább a fenti téma volt napirenden, bár nem figyeltek oda és egy iciripiciri cselekmény is belekerült, ezért kénytelen leszek megvenni a következő részt is. Hátha...

Kerstin Gier: Keresztanya


Az első rész nagyon tetszett, humoros, könnyed és vidám annak ellenére, hogy az alapszitu nem annyira az. 35 éves nőt 2 gyerekkel hirtelen levált apuci egy fotómodellre. Ráadásként beköltözteti anyóspajti lepukkant, régi házába gyakorlatilag egy fillér nélkül. Tipikusan az "innen szép nyerni" helyzet. És nyer! Hogy mekkorát, arra ennek a második könyvnek kellett volna választ adnia. Nem sikerült. Jó, az elején még akár jó is lehetne a könyv, de utána halálosan unalmas, hogy egy 35 éves nő és egy hasonló korú pasi hónapokig azon szenved, hogy soha nem tudnak szexelni, mert mindig közbejön valami vagy valaki. Ez a 15 évesen olvasott Denise füzetekben még hihető, de 35 éves fejjel enyhén túlzásnak és kiakasztónak tartom, hogy erről szóljon több száz oldal.

Rachel Caine: Az Üvegház


Ha elalvás előtt legurítunk egy komplett vámpíros könyvet, akkor ne lepődjünk meg azon, hogy hajnalban éppen lefejezünk valakit, aki mégsem hal meg, viszont 2 perccel később megöl minket.
Ebből kifolyólag azon se akadjunk ki, hogy extra nyomott reggelnek nézünk elébe.

Ha mindezek ellenére mégis úgy dönt bárki is, hogy hozzám hasonlóan imádja a vámpírtörténeteket, nem a gagyikat! ,akkor egy könyvtári próbát megér ez a könyv. A könyvtár szót viszont hangsúlyoznám.:)

17 éves a főszereplő lány, ezért az elején megvolt rendesen a Twillight koppintós érzetem, de ez később határozottan elmúlt. Itt pörögnek az események, a kelleténél gyorsabban is és nincs nagy drámai szerelem. Van viszont egy nagyon okos kiscsaj, aki 17 évesen bekerül egy porfészek városka porfészek fősulijára. Természetesen elég gyorsan bajba kerül és saját egészsége érdekében jobb, ha nem marad a kollégiumban, hanem albérletet keres. Talál is egyet, ahol 3 fura fazonnal sikerül összebútoroznia. Majd kiderül, hogy hiába költözik el, az nem elég az életben maradáshoz...

Elég gagyi, de az alapötlet tetszik. Hogy ez mi? Olvassátok el és kiderül!;-)

Kerstin Gier: Anyák maffiája

A címe ellenére ne gondoljátok, hogy ez egy baba-mamás könyv, szerencsére totál nem az a csöpögős típus. Tele van humorral és élettel. Imádtam olvasni! Sajnos így gyorsan el is fogytak az oldalak és rendesen hiányérzetem maradt utána. Ugyanis ez nem egy kerek történet, hanem inkább egy jó sorozat első része lehetne.
Csupa ismerős karakter...szinte az összes játszótéri ill. ovis anyukát beazonosítottam.:) Ez a része biztosan nagyon sok pluszt hozzátett a könyvhöz. Illetve az is nagyon tetszett, ahogyan egy ősöreg, limlomokkal teli házból szuper kis otthont varázsolnak. Simán el tudnék magamnak képzelni egy ilyen projektet.:)
Remélem, lesz folytatás!

Christopher Moore: Totál szívás


Első megjegyzés: ne metrón kezdjétek el olvasni, mert az első tíz oldalon legalább öt olyan poén van, ami igenis megérdemli, hogy az ember önfeledten, könnyesre röhögje magát rajtuk.
Második megjegyzés: előbb olvassátok el a sorozat első részét (Vérszívó démonok)
Harmadik megjegyzés: tapasztalatból írhatom, hogy hiba levonni a könyv végefelé azt a következtetést, hogy talán olvasható a buszon is, hiszen már oldalak óta szolidabb poénok vannak.

Lawrence Block: A betörő, akit temetni veszélyes


Amíg nem olvastam Bernie Rhodenbarr-ról, addig elképzelni sem tudtam, hogy akár egyetlenegy betörővel is szimpatizáljak. Viszont már lassan 4 éve követem nyomon a történeteit és egyszerűen imádom! Ráadásul ebben a kötetben egy angol vidéki kúriára látogat el, ami ugyan New York állam északi részén található, de a tulajdonosok mindent megtesznek annak érdekében, hogy úgy érezd magad mintha egy Agatha Christie regény (pl. a Bertram Szálló) színfalai közé csöppentél volna.
Ráadásul Bernienek és a többi vendégnek tényleg ehhez hasonló érzése támad, amikor a hó miatt a külvilágtól elzárt kúria könyvtárában egy hullát találnak. Ugye ismerős a szitu? Csupa kedves, bájos vendég, senkiről nem tudnád elképzelni, hogy gyilkos ... és mégis.
Klasszikus történet, klasszikus helyszínen, ugyanakkor picit modernebb. Ráadásul Block (az író) beleszőtte a Raymond Chandler szálat is. Ugyanis Bernie az ő egyik könyvét szeretné ellopni a könyvtárból. Ahol ugye a hulla fekszik.


Ez már a kilencedik Bernie történet, de abszolút érthető az egész, akkor is, ha ezt olvassátok el először.

Laurell K. Hamilton: A Harlekin


Van Anita Blake-es (főszereplő) bögrém, kitűzőm és pólóm. Gondolom ez elég jól behatárolja, hogy milyen szinten tetszik a sorozat.:) Ez már a 14. magyarul megjelent rész és végre megint kezd olyan jó lenni, mint az első pár kötet volt! Igaziból ezt a sorozatot az elejétől érdemes olvasni, mert különben elég érthetetlen az a világ, amit Hamilton és az írócsapata teremtett. Na jó, a szex része lekövethető és az van benne bőven (az első kötetekben nincs és nem is kell bele), de most végre megint volt egy kis történet is a háttérben. Magáról a könyvről pont ezért többet nem is írnék, max. a világról, amiben játszódik.
A vámpírizmus megengedett, legális dolog, ők is teljes értékű állampolgárnak minősülnek. Kivégzésükhöz hivatalos végzés kell. Na és persze minimum egy vámpírvadász.
A halottkeltés sem egy extravagáns foglalkozás és a likantrópia mint olyan is ismert fogalom. Azaz teliholdkor a város lakosainak egy része mindenféle bundákat, karmokat növeszt. A hétköznapi életben, ember formájukban ezt alapvetően titkolják, hiszen meghatározott helyeken (pl. kórház) tilos likantrópoknak dolgozniuk és a sulikban sem túlzottan örülnek neki, ha valaki ebben a "betegségben" szenved.
Ebben a világban él Anita Blake, aki halottkeltő és mellékesen vámpírvadász.
Szerintem érdemes az első könyvvel egy próbát tenni, akkor is, ha a vámpírvilágot nem érzi annyira közel magához valaki. Talán mégis magával ragadja.;-)