Karin Slaughter: Sebek, Sikoly, Kín

Ezt a három könyvet kb négy nap alatt lezavartam, de utána nagy szükségem volt némi pihenőre és írni is képtelen lettem volna róluk. A Nadragulya című kezdőkötet folytatásai, ugyanolyan brutálisak és félelmetesek. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy jó, hogy nem tudok ilyen könyveket írni, mert egyfolytában félnék magamtól.:) Ettől függetlenül képtelen voltam nem elolvasni őket. Bár kismamáknak nem ajánlom!!! Egyébként pedig célszerű sorban olvasni, mert az állandó szereplők élete úgy sokkal jobban követhető, egy könyvet kiragadva talán nem is annyira érthető, annyira egymásra épül.

Laurell K. Hamilton: Fekete vér

Az első 4 könyv még nagyon jó volt, utána átment gruppenszexbe az egész és egyre silányabbak lettek a történetek. Csak az ember lánya mindig reménykedik és megveszi a legújabb kötetet is, hogy hátha visszatér a régi Anita Blake, a vámpírvadász valamilyen tökös kis történettel és vagány szöveggel! 6 és fél éve olvasom, de az utóbbi években már tényleg csak a kíváncsiság miatt, hogy mit lehet még szexuális téren kihozni, amit eddig nem említett. Megállapíthatom, hogy Laurell K. Hamilton és az írócsoportja (mert az is van neki és elég bizarr az egész, figyelembe véve a történeteket) fantáziájuk és kreativitásuk végére ért. Bár ezt nem csodálom, mert Anita Blake-nek, aki az első 4 részben 24 évesen még totál prűd volt és egy csóktól is kiakadt, ami szintén túlzás volt, szóval ennek a nőnek így 30 éves kora felé van fixen 4 vámpír-, 3 vérfarkas- és 1 vérleopárd szeretője ezekkel rendszeresen részesíti előnyben a gruppent, plusz minden könyvben beesik még vagy 6-8 pasi az ágyába és múltkor már a leszbi szálat is kimerítették. Ebben a "Fekete vér" című könyvben is leginkább a fenti téma volt napirenden, bár nem figyeltek oda és egy iciripiciri cselekmény is belekerült, ezért kénytelen leszek megvenni a következő részt is. Hátha...

Kerstin Gier: Keresztanya


Az első rész nagyon tetszett, humoros, könnyed és vidám annak ellenére, hogy az alapszitu nem annyira az. 35 éves nőt 2 gyerekkel hirtelen levált apuci egy fotómodellre. Ráadásként beköltözteti anyóspajti lepukkant, régi házába gyakorlatilag egy fillér nélkül. Tipikusan az "innen szép nyerni" helyzet. És nyer! Hogy mekkorát, arra ennek a második könyvnek kellett volna választ adnia. Nem sikerült. Jó, az elején még akár jó is lehetne a könyv, de utána halálosan unalmas, hogy egy 35 éves nő és egy hasonló korú pasi hónapokig azon szenved, hogy soha nem tudnak szexelni, mert mindig közbejön valami vagy valaki. Ez a 15 évesen olvasott Denise füzetekben még hihető, de 35 éves fejjel enyhén túlzásnak és kiakasztónak tartom, hogy erről szóljon több száz oldal.

Rachel Caine: Az Üvegház


Ha elalvás előtt legurítunk egy komplett vámpíros könyvet, akkor ne lepődjünk meg azon, hogy hajnalban éppen lefejezünk valakit, aki mégsem hal meg, viszont 2 perccel később megöl minket.
Ebből kifolyólag azon se akadjunk ki, hogy extra nyomott reggelnek nézünk elébe.

Ha mindezek ellenére mégis úgy dönt bárki is, hogy hozzám hasonlóan imádja a vámpírtörténeteket, nem a gagyikat! ,akkor egy könyvtári próbát megér ez a könyv. A könyvtár szót viszont hangsúlyoznám.:)

17 éves a főszereplő lány, ezért az elején megvolt rendesen a Twillight koppintós érzetem, de ez később határozottan elmúlt. Itt pörögnek az események, a kelleténél gyorsabban is és nincs nagy drámai szerelem. Van viszont egy nagyon okos kiscsaj, aki 17 évesen bekerül egy porfészek városka porfészek fősulijára. Természetesen elég gyorsan bajba kerül és saját egészsége érdekében jobb, ha nem marad a kollégiumban, hanem albérletet keres. Talál is egyet, ahol 3 fura fazonnal sikerül összebútoroznia. Majd kiderül, hogy hiába költözik el, az nem elég az életben maradáshoz...

Elég gagyi, de az alapötlet tetszik. Hogy ez mi? Olvassátok el és kiderül!;-)

Kerstin Gier: Anyák maffiája

A címe ellenére ne gondoljátok, hogy ez egy baba-mamás könyv, szerencsére totál nem az a csöpögős típus. Tele van humorral és élettel. Imádtam olvasni! Sajnos így gyorsan el is fogytak az oldalak és rendesen hiányérzetem maradt utána. Ugyanis ez nem egy kerek történet, hanem inkább egy jó sorozat első része lehetne.
Csupa ismerős karakter...szinte az összes játszótéri ill. ovis anyukát beazonosítottam.:) Ez a része biztosan nagyon sok pluszt hozzátett a könyvhöz. Illetve az is nagyon tetszett, ahogyan egy ősöreg, limlomokkal teli házból szuper kis otthont varázsolnak. Simán el tudnék magamnak képzelni egy ilyen projektet.:)
Remélem, lesz folytatás!

Christopher Moore: Totál szívás


Első megjegyzés: ne metrón kezdjétek el olvasni, mert az első tíz oldalon legalább öt olyan poén van, ami igenis megérdemli, hogy az ember önfeledten, könnyesre röhögje magát rajtuk.
Második megjegyzés: előbb olvassátok el a sorozat első részét (Vérszívó démonok)
Harmadik megjegyzés: tapasztalatból írhatom, hogy hiba levonni a könyv végefelé azt a következtetést, hogy talán olvasható a buszon is, hiszen már oldalak óta szolidabb poénok vannak.

C.J. Sansom: Sötét tűz


Ismét egy történelmi regényt ajánlanék, ami krimi is egyben. Ráadásul Angliában játszódik, ami miatt külön élvezettel olvastam.:) Matthew Shardlake alapvetően ügyvéd, de ebben a történetben is, mint az elsőben (Kard által) simán felveheti a versenyt bármelyik magánnyomozóval. Egy gyilkossággal vádolt fiatal lány védelmét látja el, amikor kapcsolatba lép vele Thomas Cromwell egyik embere és új megbízást kap. Nevezetesen a legendás görög tűz képletét kell megtalálnia. A meló elég stresszes ugyanis összesen 12 nap áll rendelkezésére, valaki folyamatosan előtte jár és keresztbe tesz neki, ráadásul az emberek is úgy hullanak körülötte mint a legyek. Bónuszként pedig a 12. nap végén, ha sikertelenül jár, természetesen ennyi volt a földi pályafutása, hiszen túl sokat tud. Szóval motivácónak nincs híján...

Lawrence Block: A betörő, akit temetni veszélyes


Amíg nem olvastam Bernie Rhodenbarr-ról, addig elképzelni sem tudtam, hogy akár egyetlenegy betörővel is szimpatizáljak. Viszont már lassan 4 éve követem nyomon a történeteit és egyszerűen imádom! Ráadásul ebben a kötetben egy angol vidéki kúriára látogat el, ami ugyan New York állam északi részén található, de a tulajdonosok mindent megtesznek annak érdekében, hogy úgy érezd magad mintha egy Agatha Christie regény (pl. a Bertram Szálló) színfalai közé csöppentél volna.
Ráadásul Bernienek és a többi vendégnek tényleg ehhez hasonló érzése támad, amikor a hó miatt a külvilágtól elzárt kúria könyvtárában egy hullát találnak. Ugye ismerős a szitu? Csupa kedves, bájos vendég, senkiről nem tudnád elképzelni, hogy gyilkos ... és mégis.
Klasszikus történet, klasszikus helyszínen, ugyanakkor picit modernebb. Ráadásul Block (az író) beleszőtte a Raymond Chandler szálat is. Ugyanis Bernie az ő egyik könyvét szeretné ellopni a könyvtárból. Ahol ugye a hulla fekszik.


Ez már a kilencedik Bernie történet, de abszolút érthető az egész, akkor is, ha ezt olvassátok el először.

Laurell K. Hamilton: A Harlekin


Van Anita Blake-es (főszereplő) bögrém, kitűzőm és pólóm. Gondolom ez elég jól behatárolja, hogy milyen szinten tetszik a sorozat.:) Ez már a 14. magyarul megjelent rész és végre megint kezd olyan jó lenni, mint az első pár kötet volt! Igaziból ezt a sorozatot az elejétől érdemes olvasni, mert különben elég érthetetlen az a világ, amit Hamilton és az írócsapata teremtett. Na jó, a szex része lekövethető és az van benne bőven (az első kötetekben nincs és nem is kell bele), de most végre megint volt egy kis történet is a háttérben. Magáról a könyvről pont ezért többet nem is írnék, max. a világról, amiben játszódik.
A vámpírizmus megengedett, legális dolog, ők is teljes értékű állampolgárnak minősülnek. Kivégzésükhöz hivatalos végzés kell. Na és persze minimum egy vámpírvadász.
A halottkeltés sem egy extravagáns foglalkozás és a likantrópia mint olyan is ismert fogalom. Azaz teliholdkor a város lakosainak egy része mindenféle bundákat, karmokat növeszt. A hétköznapi életben, ember formájukban ezt alapvetően titkolják, hiszen meghatározott helyeken (pl. kórház) tilos likantrópoknak dolgozniuk és a sulikban sem túlzottan örülnek neki, ha valaki ebben a "betegségben" szenved.
Ebben a világban él Anita Blake, aki halottkeltő és mellékesen vámpírvadász.
Szerintem érdemes az első könyvvel egy próbát tenni, akkor is, ha a vámpírvilágot nem érzi annyira közel magához valaki. Talán mégis magával ragadja.;-)

Sandra Gulland: Adieu, Bonaparte!

Csak és kizárólag szuperlatívuszokban tudok erről a könyvről írni! Egyszerűen fantasztikus! Az első kettő része is tetszett (Napóleon menyasszonya, Napóleon felesége), de ez tette fel a koronát az egészre. Hogy stílszerű legyek.;-)
Ez a kötet 1800-tól kezdődik és Joséphine haláláig (1814) tart.
Naplóformában jegyzi le az eseményeket Josephine, tehát egyes szám első személyben van az egész történet, amit mindig külön díjazok, mert ezáltal sokkal személyesebb, közvetlenebb. Legalábbis nekem.
Ami a legjobban tetszett ebben a részben az egyrészt egy technikai dolog volt. Mégpedig az, hogy végre "halandóként" vannak bemutatva az uralkodók. Azaz nagyon jól leírja Sandra Gulland, hogy bizony nehezen szokta és tanulta meg Joséphine azt a felhajtást, ami a rangjukkal együtt járt. Pl. ha megy valahova, akár csak egy másik szobába, akkor min, 2 apród megy előtte és 2 utána 2 lépés távolságban. (lehet, hogy nem pontosan jegyeztem meg) Vagy, amikor a koronaékszereket kellett előkészíteni, akkor elő kellett keresniük valamilyen ősrégi könyvet a protkollról és annak alapján próbálták betartani az előírásokat. Így elment egy egész napjuk azzal, hogy Joséphinhez kerüljenek az ékszerek.:)
A másik dolog pedig ami nagyon nagyon megfogott ebben a történetben, az a hatalmas szerelem, ami Joséphine és Napóleon között volt!
Ja, és még egy dolog van, amin ledöbbentem. Mégpedig az, hogy mindez csak 200 évvel ezelőtt történt!!! Amikor még a töri órákon tanultunk erről az időszakról, akkor ugye már a 20 éveseket is iszonyúan öregnek tartottam, ebből következően az 1800-as évek és az őskor között nemigen éreztem a különbséget. Azóta kicsit változott a szemléletmódom, főleg miután leesett, hogy az egyik dédmamám, aki 1992-ig élt, 1896-ban született. Tehát közelebb van a születési dátuma ehhez a történethez, mint napjainkhoz. Ha ilyen szemmel olvasom, akkor még érdekesebb az egész.

John Grisham: A fellebbezés


Képzeld el, hogy egy vegyszergyártó cég tulajdonosa vagy! Milliárdos! Természetesen. A kisvárosban, ahol a gyárad van egyre inkább romlik az ivóvíz minősége és sorban halnak meg rákban az emberek, de ennek nem tulajdonítasz nagy jelentőséget. Tagadsz mindent és fizetsz a megfelelő helyeken. Végül egy ügyvédházaspár úgy dönt, hogy nem nézik tovább tétlenül, hogyan halnak meg a barátaik, ismerőseik és perelni kezdenek Téged. Összeszeded a legjobb ügyvédeket, de mégis valami hiba csúszott a rendszerbe, mert a köcsög esküdtek szegény embereknek adtak igazat. Pedig rengeteg szakértőt felvonultattál, hogy nem azok a rákkeltő anyagok szennyezték be a köcsög kisváros ivóvízrendszerét, amelyeket Te elásattál a földbe. Mert hát hova máshova tetted volna? Ez volt a legköltséghatékonyabb megoldás.
Szóval bepereltek, ráadásul 40 millió dollár kártérítésre ítélnek. Bepánikolsz? Dehogy! Hiszen hátra van a fellebbezés! A Legfelsőbb Bíróságon. Ahol közelednek a bíróválasztások. Hát persze! Már látod is milyen egyszerű a képlet, csak egy megfelelő bírót kell találni és megpróbálni bejuttatni...

Képzeld el, hogy a kisvárosban , ahol élsz elkezd sárgulni, majd barnulni a víz. A város állítja, hogy semmi baja, nyugodtan iható. Isszátok, fürödtök benne, hajat mostok, borotválkoztok. Majd egyre büdösebb kezd lenni a víz és ízre is borzasztó, de több szakértő is állítja, hogy semmi baja. Közben egyre többen betegednek meg a környezetedben rákban. Miután páran meg is halnak, megállapítják, hogy a víz nem iható, tilos bármire is használni. Ekkor már évek óta iszod, Te is, férjed is és a 4 éves fiad is. Férjed rákos lesz és meghal, majd nyolc hónappal később a kisfiad is. Ott vagy 30 évesen, összetörve, tehetetlenül. Eltelik 4 év és végre találsz egy ügyvédpárt, akik minden vagyonukat felhasználva pert mernek indítani és nyernek! Nem, nem akarsz pénzt, csak annyit, hogy bosszulj meg mindent ezen a vállalaton és szűnjenek meg, kötelezve legyenek arra, hogy minden mocskot szállítsanak el a városodból. Szóval nyertek, de kiderül, hogy a cég fellebbezést nyújt be...újabb másfél év várakozás után 9 ember dönt az ítélet érvénytelenítéséről vagy helybenhagyásáról. A nagy kérdés pedig az, hogy ki lesz az a kilenc ember...és hogyan fognak szavazni?

Steven Saylor: Egy gladiátor csak egyszer hal meg

Csak amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, akkor jöttem rá, hogy már mennyire hiányzott Saylor!:) Egyszerűen imádom! Róla tényleg csak szuperlatívuszokban lehet írni. Ráadásul amióta Saylort olvasom, hiszek az időgépben!:) Neki tuti, hogy van egy! Különben nem tudna ennyire élethűen írni az ókori Rómáról. Gordianus, a Nyomozó (főszereplő) pedig biztos, hogy személyes jó barátja és így első kézből hallja Róma legújabb pletykáit, bűntényeit, amit azután megoszt velünk itt, a XXI. században.

Ez a könyv egyébként egy novelláskötet, ami be kell valljam, elsőre nem dobott fel annyira, mert a jóóó hosszú regényeket szeretem inkább. Viszont annyira fordulatosak, ötletesek és hangulatosak ezek a kis történetek is, hogy végül semmi hiányérzetem nem maradt!

Elisabetta Vernier: Clipart


Ahhoz képest, hogy a 2004-es év legjobb olasz SF-regénye, elég gyatra. Sőt! Pedig jó ötletek vannak benne, klassz világban játszódik, csak éppen nem regény. Egy szerepjáték "forgatókönyve" volt és sajnos az is maradt. Abban a kategóriában viszont tényleg jó! Eszméletlenül örültem volna annó, ha ilyen klassz mesélővel hozott volna össze a jósorsom, amikor még szerepjátékoztam.:)
Állítólag van folytatása is, csak még nyomtatásban nem jelent meg. Nem hiszem, hogy keresni fogom.

Robin Maxwell: Boleyn Anna titkos naplója

Nagyon tetszett! Fantasztikusan ötletes volt, hogy azt olvasom, amit olvas, akiről olvasok.:)
Azaz I. Erzsébettel egyszerre olvasom az anyukája, Boleyn Anna, naplóját. Közben néha félbeszakítjuk az olvasást és megtudom, hogy Erzsébetre milyen hatással van a napló. Ugyanis Erzsébet mindeddig semmit nem tudott az anyukájáról, csak annyit, hogy felségáruló volt és kivégezték. Ám most kiderül az igazság!!!

Grant McCrea: Halott pénz


Az volt a nagy szerencséje a könyvnek (és nekem is), hogy már a második oldalon magával ragadott.:) Pedig nagyon nagy mínuszból indult, ugyanis úgy van szerkesztve, hogy nincsenek gondolatjelek a párbeszédeknél. Hihetetlenül zavaró és bosszantó volt az elején!!!! Végül megszoktam, mert a könyv zseniális! Mármint szerintem. Jogi krimi, a kedvencem!:-)
Egy lecsúszófélben levő alkoholista ügyvéd a főszereplő, akire a főnőke utolsó esélyként rábízza egy fiatal srác védelmét, akit gyilkossággal vádolnak. A bizonyítékok abszolút a srác bűnösségére utalnak és ügyvédünk is érzi hogy azért ő kapta az ügyet, mert biztos elbaltázza és a srác börtönbe kerül, ahogyan azt a dúsgazdag apucikája (aki fizeti az ügyvédet is) szeretné. Őt pedig nyugodt szívvel kirúghatják. Így hát még egyszer utoljára megpróbálja összekapni magát, hogy csak azért se! Egyetlen nagy szenvedélye van egyébként és ez a póker! Ebben nagyon jó! Végül úgy kezeli az egész ügyet is, mintha pókerezne.
Az író egyébként maga is jogász és szerintem profi pókeres lehet, mert nagyon lebilincselően ír erről a játékról. Soha nem izgatott eddig a póker, de a könyv végére kedvet kaptam hozzá!:)

Karin Slaughter: Nadragulya

Tetszett! Olyan élmény volt, mintha moziban néztem volna meg egy filmet. Pörgős, félelmetes, fordulatos és szórakoztató. Az igaz, hogy az eleje kicsit nehezen indult el, de ez lehet, hogy annak köszönhető, hogy túl nagy volt az elvárásom. Ugyanis a könyv fülszövegében Patricia Cornwell regényeinek stílusához hasonlítják a könyvet. Azaz azt írják, hogy aki szereti Cornwellt, az ezt a könyvet is szeretni fogja. Asszem a hülye dacos természetemből adódik, hogy ezért eleve negatívan álltam hozzá, mert ne mondják meg előre, hogy kit fogok szeretni.:))) Akkor se, ha végül igazuk van! Sőt! Szerintem ez a regény jobb, mint Patricia Cornwell mostanában megjelent regényei.
Annyira félelmetes egyébként, hogy ezt nem elég világosban olvasni, hanem az is nagyon fontos, hogy férfiember legyen a közelünkben! Ráadásul olyan, akiben megbízunk!;-) Ugyanis a könyvben folyamatosan brutálisan erőszakolja meg a nőket egy pasas, akik ennek következtében vagy meghalnak vagy picit élnek és meghalnak.

Jonathan Santlofer: Halálművész


Húúúúú, nagyon jó ez a könyv! Eredeti, ötletes és iszonyúan félelmetes! Még úgy is, hogy csak akkor olvastam este, ha Ákos is a közelben volt.:) Szóval a rémálmokat nem lehet megúszni, de megérte.
A könyv külön érdekessége, hogy az író, Jonathan Santlofer, egy elismert festőművész! Így abszolút hiteles az egész történet. A főszereplő egy 41 éves nő, aki ismert és sikeres művészettörténész, gazdag és természetesen gyönyörű...exzsaru. Ő kezd el különböző üzeneteket kapni a gyilkostól, aminek dekódolásához alapos művészettörténeti ismeretekre van szükség, miközben az emberek hullanak, mint a legyek.

Jasper Fforde: A Jane Eyre eset

Nagy mellényúlás volt! Semmi köze sajnos Jane Eyre-hez, pedig én azért kölcsönöztem ki, mert imádom azt a regényt. 80 oldal után abba is hagytam az olvasását. Szóval ez a történet napjainkban játszódik Angliában, de nem az általunk ismert világban, hanem itt lehetőség van az időutazásra, kihalt állatfajok klónózására, meg ilyenekre. A hamisított verseknek pedig virágzó feketepiacuk van. A főszereplő csaj is irodalmi mesterdetektív, aki azokat kapja el, akik szépirodalmi műveket hamisítanak. Majd egyszer csak találkozik egy zseniális bűnözővel, aki a hírnév és némi váltságdíj reményében elrabolja Charlotte Brontë nagyszerű regényének hősnőjét, Jane Eyre-t.

Addig nem jutottam el, hogy hogyan rabolja el J.E-t, mert nem sikerült beleélnem magam ebbe a világba.

Alex Berenson: A hűséges kém

<

Nem vagyok egy kémregény rajongó. Sőt! Azt gondoltam, hogy untatni fog a könyv, de ennek ellenére megpróbálkoztam vele. És milyen jól tettem! Na nem azt mondom, hogy ezentúl tematikusan nekiugrom az összes ilyen jellegű könyvnek, de ez tetszett! A srácnak egyébként ez volt az első regénye és rögtön meg is nyerte 2007-ben a Legjobb Amerikai Első Regénynek járó Edgar Allen Poe-díjat. Ráadásul már a megfilmesítés jogait is megvették.

Dennis Lehane: Sötétség fogd meg a kezem

Vannak könyvek, amelyeket csak nappal szabad olvasni. Ez is egy ilyen. Mint arra ma hajnali fél háromkor rájöttem. Eredetileg csak egyig akartam olvasni, de egykor éppen egy nagyon félelmetes résznél tartottam. Fél háromra végleg meggyőződtem róla, hogy nem lesz lájtos rész, ezért jobban teszem, ha megpróbálok aludni. Természetesen elég zaklatott álmaim voltak.
Amúgy jó könyv!

Patrick de Carolis: A provence-i kisasszonyok


Megszenvedtem vele rendesen. Ugyanis kb. annyira volt regényes, mint a telefonkönyv. Na jó, az első 100 oldalon még próbálkozott, de később egyre tényszerűbb lett. A történelem tudása valóban lenyűgöző és rengeteget könyvtározhatott, de pont ezért olyan érzésem volt, mintha egy rosszul megírt töri könyvet olvasnék. Az utolsó durván 100 oldalról nem is szólva. Addigra leeshetett az írónak, hogy azért 500 oldalnál sokkal többet nem kellene írnia, viszont még rengeteg történelmi esemény volt, minden fontosabb szereplő élt még, ezért gyorsított a tempón, ezáltal még tényszerűbb és élvezhetetlenebb lett és gyorsan kinyírta mind az öt nőt. Viszont senkinek a halála nem okozott különösebb megrendülést, mert annyira nem sikerült kötődnöm egyik szereplőhöz sem. Szóval nem ajánlom senkinek.
Végig arra gondoltam, hogy Benzoni mennyire jól meg tudta volna írni ezt. Kapásból az anya és a 4 lánya élete kitett volna nála 5*3 kötetet, könyvenként 500 oldallal. Viszont ennyi törinek kellett is volna 7.500 oldal ahhoz, hogy élvezhető legyen. Plusz úgy még sokkal jobban érdekelt is volna, mert különösen a 2 nagyobb lánynak az élete nagyon kalandos volt. (az idősebb Franciaország királynője lett, a fitalabb Angliáé).



Az első!:)

Úgy gondoltam,  itt az idő összeszedni a sok nyúlfarknyi könyves posztomat egy blogba. Ráadásul a jövőben igyekezni csak itt beszámolni mindennemű könyves élményemről.