Rászaladtam. Grisham első ifjúsági thrillereként van beharangozva és tényleg ahol várnád, hogy végre történik valami, ott tuti, hogy elkezd pirossal villogni az "ifjúsági" szó és nem történik semmi.
Szóval John bácsi, ha rám hallgat, marad a jól bevált, felnőtt krimiknél. Azokat imádom! Ennek a könyvnek a létrejöttét csak úgy tudom elképzelni, hogy elgondolta álmai gyermekkorát, hogy milyen király dolog lett volna 13 éves kiskrapekként ilyen tudással és ilyen szülőkkel élni és ezt gyorsan papírra is vetette, mert hátha...meg hát ezzel ment el az ideje.;-)
Remélem, nagyon gyorsan kárpótol egy "Cég" szintű dobással!
Ezt a három könyvet kb négy nap alatt lezavartam, de utána nagy szükségem volt némi pihenőre és írni is képtelen lettem volna róluk. A Nadragulya című kezdőkötet folytatásai, ugyanolyan brutálisak és félelmetesek. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy jó, hogy nem tudok ilyen könyveket írni, mert egyfolytában félnék magamtól.:) Ettől függetlenül képtelen voltam nem elolvasni őket. Bár kismamáknak nem ajánlom!!! Egyébként pedig célszerű sorban olvasni, mert az állandó szereplők élete úgy sokkal jobban követhető, egy könyvet kiragadva talán nem is annyira érthető, annyira egymásra épül.
Ismét egy történelmi regényt ajánlanék, ami krimi is egyben. Ráadásul Angliában játszódik, ami miatt külön élvezettel olvastam.:) Matthew Shardlake alapvetően ügyvéd, de ebben a történetben is, mint az elsőben (Kard által) simán felveheti a versenyt bármelyik magánnyomozóval. Egy gyilkossággal vádolt fiatal lány védelmét látja el, amikor kapcsolatba lép vele Thomas Cromwell egyik embere és új megbízást kap. Nevezetesen a legendás görög tűz képletét kell megtalálnia. A meló elég stresszes ugyanis összesen 12 nap áll rendelkezésére, valaki folyamatosan előtte jár és keresztbe tesz neki, ráadásul az emberek is úgy hullanak körülötte mint a legyek. Bónuszként pedig a 12. nap végén, ha sikertelenül jár, természetesen ennyi volt a földi pályafutása, hiszen túl sokat tud. Szóval motivácónak nincs híján...
Amíg nem olvastam Bernie Rhodenbarr-ról, addig elképzelni sem tudtam, hogy akár egyetlenegy betörővel is szimpatizáljak. Viszont már lassan 4 éve követem nyomon a történeteit és egyszerűen imádom! Ráadásul ebben a kötetben egy angol vidéki kúriára látogat el, ami ugyan New York állam északi részén található, de a tulajdonosok mindent megtesznek annak érdekében, hogy úgy érezd magad mintha egy Agatha Christie regény (pl. a Bertram Szálló) színfalai közé csöppentél volna.
Ráadásul Bernienek és a többi vendégnek tényleg ehhez hasonló érzése támad, amikor a hó miatt a külvilágtól elzárt kúria könyvtárában egy hullát találnak. Ugye ismerős a szitu? Csupa kedves, bájos vendég, senkiről nem tudnád elképzelni, hogy gyilkos ... és mégis.
Klasszikus történet, klasszikus helyszínen, ugyanakkor picit modernebb. Ráadásul Block (az író) beleszőtte a Raymond Chandler szálat is. Ugyanis Bernie az ő egyik könyvét szeretné ellopni a könyvtárból. Ahol ugye a hulla fekszik.
Ez már a kilencedik Bernie történet, de abszolút érthető az egész, akkor is, ha ezt olvassátok el először.
Képzeld el, hogy egy vegyszergyártó cég tulajdonosa vagy! Milliárdos! Természetesen. A kisvárosban, ahol a gyárad van egyre inkább romlik az ivóvíz minősége és sorban halnak meg rákban az emberek, de ennek nem tulajdonítasz nagy jelentőséget. Tagadsz mindent és fizetsz a megfelelő helyeken. Végül egy ügyvédházaspár úgy dönt, hogy nem nézik tovább tétlenül, hogyan halnak meg a barátaik, ismerőseik és perelni kezdenek Téged. Összeszeded a legjobb ügyvédeket, de mégis valami hiba csúszott a rendszerbe, mert a köcsög esküdtek szegény embereknek adtak igazat. Pedig rengeteg szakértőt felvonultattál, hogy nem azok a rákkeltő anyagok szennyezték be a köcsög kisváros ivóvízrendszerét, amelyeket Te elásattál a földbe. Mert hát hova máshova tetted volna? Ez volt a legköltséghatékonyabb megoldás.
Szóval bepereltek, ráadásul 40 millió dollár kártérítésre ítélnek. Bepánikolsz? Dehogy! Hiszen hátra van a fellebbezés! A Legfelsőbb Bíróságon. Ahol közelednek a bíróválasztások. Hát persze! Már látod is milyen egyszerű a képlet, csak egy megfelelő bírót kell találni és megpróbálni bejuttatni...
Képzeld el, hogy a kisvárosban , ahol élsz elkezd sárgulni, majd barnulni a víz. A város állítja, hogy semmi baja, nyugodtan iható. Isszátok, fürödtök benne, hajat mostok, borotválkoztok. Majd egyre büdösebb kezd lenni a víz és ízre is borzasztó, de több szakértő is állítja, hogy semmi baja. Közben egyre többen betegednek meg a környezetedben rákban. Miután páran meg is halnak, megállapítják, hogy a víz nem iható, tilos bármire is használni. Ekkor már évek óta iszod, Te is, férjed is és a 4 éves fiad is. Férjed rákos lesz és meghal, majd nyolc hónappal később a kisfiad is. Ott vagy 30 évesen, összetörve, tehetetlenül. Eltelik 4 év és végre találsz egy ügyvédpárt, akik minden vagyonukat felhasználva pert mernek indítani és nyernek! Nem, nem akarsz pénzt, csak annyit, hogy bosszulj meg mindent ezen a vállalaton és szűnjenek meg, kötelezve legyenek arra, hogy minden mocskot szállítsanak el a városodból. Szóval nyertek, de kiderül, hogy a cég fellebbezést nyújt be...újabb másfél év várakozás után 9 ember dönt az ítélet érvénytelenítéséről vagy helybenhagyásáról. A nagy kérdés pedig az, hogy ki lesz az a kilenc ember...és hogyan fognak szavazni?
Az volt a nagy szerencséje a könyvnek (és nekem is), hogy már a második oldalon magával ragadott.:) Pedig nagyon nagy mínuszból indult, ugyanis úgy van szerkesztve, hogy nincsenek gondolatjelek a párbeszédeknél. Hihetetlenül zavaró és bosszantó volt az elején!!!! Végül megszoktam, mert a könyv zseniális! Mármint szerintem. Jogi krimi, a kedvencem!:-)
Egy lecsúszófélben levő alkoholista ügyvéd a főszereplő, akire a főnőke utolsó esélyként rábízza egy fiatal srác védelmét, akit gyilkossággal vádolnak. A bizonyítékok abszolút a srác bűnösségére utalnak és ügyvédünk is érzi hogy azért ő kapta az ügyet, mert biztos elbaltázza és a srác börtönbe kerül, ahogyan azt a dúsgazdag apucikája (aki fizeti az ügyvédet is) szeretné. Őt pedig nyugodt szívvel kirúghatják. Így hát még egyszer utoljára megpróbálja összekapni magát, hogy csak azért se! Egyetlen nagy szenvedélye van egyébként és ez a póker! Ebben nagyon jó! Végül úgy kezeli az egész ügyet is, mintha pókerezne.
Az író egyébként maga is jogász és szerintem profi pókeres lehet, mert nagyon lebilincselően ír erről a játékról. Soha nem izgatott eddig a póker, de a könyv végére kedvet kaptam hozzá!:)
Tetszett! Olyan élmény volt, mintha moziban néztem volna meg egy filmet. Pörgős, félelmetes, fordulatos és szórakoztató. Az igaz, hogy az eleje kicsit nehezen indult el, de ez lehet, hogy annak köszönhető, hogy túl nagy volt az elvárásom. Ugyanis a könyv fülszövegében Patricia Cornwell regényeinek stílusához hasonlítják a könyvet. Azaz azt írják, hogy aki szereti Cornwellt, az ezt a könyvet is szeretni fogja. Asszem a hülye dacos természetemből adódik, hogy ezért eleve negatívan álltam hozzá, mert ne mondják meg előre, hogy kit fogok szeretni.:))) Akkor se, ha végül igazuk van! Sőt! Szerintem ez a regény jobb, mint Patricia Cornwell mostanában megjelent regényei.
Annyira félelmetes egyébként, hogy ezt nem elég világosban olvasni, hanem az is nagyon fontos, hogy férfiember legyen a közelünkben! Ráadásul olyan, akiben megbízunk!;-) Ugyanis a könyvben folyamatosan brutálisan erőszakolja meg a nőket egy pasas, akik ennek következtében vagy meghalnak vagy picit élnek és meghalnak.
Húúúúú, nagyon jó ez a könyv! Eredeti, ötletes és iszonyúan félelmetes! Még úgy is, hogy csak akkor olvastam este, ha Ákos is a közelben volt.:) Szóval a rémálmokat nem lehet megúszni, de megérte.
A könyv külön érdekessége, hogy az író, Jonathan Santlofer, egy elismert festőművész! Így abszolút hiteles az egész történet. A főszereplő egy 41 éves nő, aki ismert és sikeres művészettörténész, gazdag és természetesen gyönyörű...exzsaru. Ő kezd el különböző üzeneteket kapni a gyilkostól, aminek dekódolásához alapos művészettörténeti ismeretekre van szükség, miközben az emberek hullanak, mint a legyek.
Vannak könyvek, amelyeket csak nappal szabad olvasni. Ez is egy ilyen. Mint arra ma hajnali fél háromkor rájöttem. Eredetileg csak egyig akartam olvasni, de egykor éppen egy nagyon félelmetes résznél tartottam. Fél háromra végleg meggyőződtem róla, hogy nem lesz lájtos rész, ezért jobban teszem, ha megpróbálok aludni. Természetesen elég zaklatott álmaim voltak.
