Kiwi Könyvei

Pár évvel ezelőtt fedeztem fel magamnak Fablet a Szennyből az angyallal, de utána valahogy nem sok mindent olvastam tőle. Egészen mostanáig. Tökéletes kikapcsolódást nyújtott. Nem is annyira a mondatok árulkodnak fergeteges humorról ebben a regényében, hanem a helyzetkomikumok olyan ütősek, hogy többször hangosan nevettem. Na és persze sokszor visszaköszöntek a saját gondolataim is.

Na de hogy pár szót a tartalomról is említsek. Házasodni készülő lány esküvője előtti éjszakáján naplóírásba fog, ugyanis retteg a másnaptól. Jogosan. Hiszen egyszer már végigcsinálta...valaki mással. Azonmód eszébe is jut ez a valaki más, a megismerkedésük, szerelmük, frigyük és végül a válásuk, ezt papírra is veti.Végül pedig válasz kap a kérdésére, hogy mennyire jogos a másnaptól való aggodalma.

Ami picit nem jött össze, az a hiteles bemutatása az első szerelemnek. Bár gondolom, nem is ez volt a cél. Pedig az alapötlet nagyon tetszik, bemutatni, hogy a "Nagy Nap" után hogyan kezdjük egymást szisztematikusan kinyírni, eltűntetni/megváltoztatni azokat a szokásokat, amelyek egykoron olyan vonzóak voltak. Igen, lehetne ebből egy remek thrillert írni (ez mondjuk már meg is történt, ha jobban belegondolok, pl. Rózsák háborúja) vagy lehetett volna sokkal cinikusabbra, szarkasztikusabbra is venni a figurát. Utóbbit tuti, hogy saját példányként kezelném. Most viszont könyvtári példányt olvastam és jól tettem.;-)

Az első rész nagyon tetszett, humoros, könnyed és vidám annak ellenére, hogy az alapszitu nem annyira az. 35 éves nőt 2 gyerekkel hirtelen levált apuci egy fotómodellre. Ráadásként beköltözteti anyóspajti lepukkant, régi házába gyakorlatilag egy fillér nélkül. Tipikusan az "innen szép nyerni" helyzet. És nyer! Hogy mekkorát, arra ennek a második könyvnek kellett volna választ adnia. Nem sikerült. Jó, az elején még akár jó is lehetne a könyv, de utána halálosan unalmas, hogy egy 35 éves nő és egy hasonló korú pasi hónapokig azon szenved, hogy soha nem tudnak szexelni, mert mindig közbejön valami vagy valaki. Ez a 15 évesen olvasott Denise füzetekben még hihető, de 35 éves fejjel enyhén túlzásnak és kiakasztónak tartom, hogy erről szóljon több száz oldal.

A címe ellenére ne gondoljátok, hogy ez egy baba-mamás könyv, szerencsére totál nem az a csöpögős típus. Tele van humorral és élettel. Imádtam olvasni! Sajnos így gyorsan el is fogytak az oldalak és rendesen hiányérzetem maradt utána. Ugyanis ez nem egy kerek történet, hanem inkább egy jó sorozat első része lehetne.

Csupa ismerős karakter...szinte az összes játszótéri ill. ovis anyukát beazonosítottam.:) Ez a része biztosan nagyon sok pluszt hozzátett a könyvhöz. Illetve az is nagyon tetszett, ahogyan egy ősöreg, limlomokkal teli házból szuper kis otthont varázsolnak. Simán el tudnék magamnak képzelni egy ilyen projektet.:)

Remélem, lesz folytatás!

Amíg nem olvastam Bernie Rhodenbarr-ról, addig elképzelni sem tudtam, hogy akár egyetlenegy betörővel is szimpatizáljak. Viszont már lassan 4 éve követem nyomon a történeteit és egyszerűen imádom! Ráadásul ebben a kötetben egy angol vidéki kúriára látogat el, ami ugyan New York állam északi részén található, de a tulajdonosok mindent megtesznek annak érdekében, hogy úgy érezd magad mintha egy Agatha Christie regény (pl. a Bertram Szálló) színfalai közé csöppentél volna.
Ráadásul Bernienek és a többi vendégnek tényleg ehhez hasonló érzése támad, amikor a hó miatt a külvilágtól elzárt kúria könyvtárában egy hullát találnak. Ugye ismerős a szitu? Csupa kedves, bájos vendég, senkiről nem tudnád elképzelni, hogy gyilkos ... és mégis.
Klasszikus történet, klasszikus helyszínen, ugyanakkor picit modernebb. Ráadásul Block (az író) beleszőtte a Raymond Chandler szálat is. Ugyanis Bernie az ő egyik könyvét szeretné ellopni a könyvtárból. Ahol ugye a hulla fekszik.

Ez már a kilencedik Bernie történet, de abszolút érthető az egész, akkor is, ha ezt olvassátok el először.