Kiwi Könyvei

Két dolog miatt döntöttem úgy, hogy elolvasom a könyvet, habár abszolút nem voltam romantikus hangulatban. 

1. megtetszett a szív a borítón:)

2. kíváncsi voltam, hogy egy pasi milyen romantikus könyvet ír

Olyat, hogy úgy a 400. oldal környékén arra gondoltam, ha a vége is ilyen lesz, akkor tuti, nő írta az egészet. Viszont végül bizonyítást nyert, hogy mégis férfi követte el. Ezek után pedig érdekes volt végiggondolni, hogy tulajdonképpen ebben az egész nagy játszmában (amit akár szerelemnek is nevezhetünk vagy az életnek) a férfiak és a nők nagyon is egyformán gondolkoznak, csak a reakciónk más.

Na jó magvas vagyok?;-) 

Egyébként huszonvalahány évet fog közre a könyv és az nagyon jó ötlet volt, hogy minden évnek ugyanazon napját írja le. Nem akarom lelőni a poént, hogy ez később miért is zseniális ötlet ... a maga morbiditásában...de nekem teszik.

Mondjuk nem valószínű, hogy a jövőben keresni fogom Nicholis regényeit. Ez állítólag már a 3. és filmet is forgattak belőle, ami idén kerül a mozikba. Hát...azt is ki fogom hagyni.

Rászaladtam. Grisham első ifjúsági thrillereként van beharangozva és tényleg ahol várnád, hogy végre történik valami, ott tuti, hogy elkezd pirossal villogni az "ifjúsági" szó és nem történik semmi.

Szóval John bácsi, ha rám hallgat, marad a jól bevált, felnőtt krimiknél. Azokat imádom! Ennek a könyvnek a létrejöttét csak úgy tudom elképzelni, hogy elgondolta álmai gyermekkorát, hogy milyen király dolog lett volna 13 éves kiskrapekként ilyen tudással és ilyen szülőkkel élni és ezt gyorsan papírra is vetette, mert hátha...meg hát ezzel ment el az ideje.;-)  

Remélem, nagyon gyorsan kárpótol egy "Cég" szintű dobással!

Gyakorlatilag amióta van külön könyves blogom, azóta nem írok semmit a könyvekről.:) Mondjuk nem lep meg, mert ha tudatosan akarok valamit, akkor soha nem jön össze.Pedig olvasok. Sokat. Azóta is. Csak olyan kötelező jellege lett az egészenk. Ami persze hülyeség. Mint az is, hogy múltkor azért nem mertem elkezdeni olvasni egy könyvet, mert megijedtem a borítójától. Mondjuk tényleg félelmetes hajnali ötkor betenni úgy a táskádba, hogy tudod, hogy öt perc múlva kimész a tök sötét, kihalt utcára és gyalogolsz 20 percet, miközben teljes tudatában vagy annak, hogy egy olyan könyv az utitársad, aminek momentán a címétől is összerosálod magad: "A holtak vonulása". Hát nem félelmetes? És akkor ez még csak a címe.!A fülszövege viszont dög unalmas. Ennyire érdektelen bemutatót már régen olvastam és ennek alapján el sem olvastam volna. Csak éppen a könyvtárban ténylegesen is a kezembe akadt a könyv és mivel akkor éppen fényes nappal volt és nem féltem, ezért beleolvastam. Természetesen E/1-ben íródott és laza, elbeszélő stílusban. Ezért kivettem. Majd öt nap ráhangolódás után, végül mégis magammal mertem vinni egyik reggel. Nem bántam meg. Nem azt mondom, hogy ez lett a kedvenc könyvem és még csak vásárlásra sem ösztönöznék senkit. Habár előjegyeztem áprilisra a 2. kötet megjelenésére. Szóval felemás érzés, de vonatos olvasmányként jó volt. Csak lennének már világosabbak a reggelek...;-)