Kiwi Könyvei

Gyakorlatilag amióta van külön könyves blogom, azóta nem írok semmit a könyvekről.:) Mondjuk nem lep meg, mert ha tudatosan akarok valamit, akkor soha nem jön össze.Pedig olvasok. Sokat. Azóta is. Csak olyan kötelező jellege lett az egészenk. Ami persze hülyeség. Mint az is, hogy múltkor azért nem mertem elkezdeni olvasni egy könyvet, mert megijedtem a borítójától. Mondjuk tényleg félelmetes hajnali ötkor betenni úgy a táskádba, hogy tudod, hogy öt perc múlva kimész a tök sötét, kihalt utcára és gyalogolsz 20 percet, miközben teljes tudatában vagy annak, hogy egy olyan könyv az utitársad, aminek momentán a címétől is összerosálod magad: "A holtak vonulása". Hát nem félelmetes? És akkor ez még csak a címe.!A fülszövege viszont dög unalmas. Ennyire érdektelen bemutatót már régen olvastam és ennek alapján el sem olvastam volna. Csak éppen a könyvtárban ténylegesen is a kezembe akadt a könyv és mivel akkor éppen fényes nappal volt és nem féltem, ezért beleolvastam. Természetesen E/1-ben íródott és laza, elbeszélő stílusban. Ezért kivettem. Majd öt nap ráhangolódás után, végül mégis magammal mertem vinni egyik reggel. Nem bántam meg. Nem azt mondom, hogy ez lett a kedvenc könyvem és még csak vásárlásra sem ösztönöznék senkit. Habár előjegyeztem áprilisra a 2. kötet megjelenésére. Szóval felemás érzés, de vonatos olvasmányként jó volt. Csak lennének már világosabbak a reggelek...;-)