Kiwi Könyvei

Ez a Vámpírakadémia sorozat ötödik, utolsó előtti kötete. Saját példány, ezért a pozitív előítéletem már megvolt rögtön az első oldalnál. Hát többször majdnem elvesztettem. Ugyanis egy is egy vámpíros azaz strigás-mórás (rossz vámípr - csúnya vámpír) könyv, de ami megfogott benne annó, az a hatlamas szerelem leírása. Sikerült valahogyan megfognia a 2.-3. kötetben annyira, hogy azóta is drukkolok nekik. Ebben a részben pedig hiába szorítottam, vártam a nagy love-ra, csak nem jött. Viszont úgy érzem, hogy amelyik szerelem öt kötet alatt nem tud beteljesedni, annak már minek. Azaz én minek pazaroljak rájuk több időt. A rétestészta semmilyen formában nem az esetem. Szóval az utolsó 20 -30 oldalnál már éppen leírtam a történetet, amikor jött valami kis szikra újra és igen ez a zsenilatás, hogy meg fogom venni az utolsó részt is! Ugyanis már megint úgy zárult, ahogyan a jobbfajta sorozatok évadai szoktak: egy felütéssel, amit minden könyvében megcsavar azzal (vagy csak az utolsó kettőben jött rá erre), hogy ezek szomorú, feszültséggel teli események legyenek. Szóval megint bizakodóan várom, hogy végre eljussunk a beteljesülésig. Aztán persze az esküvő utáni részt már úgyis mindenki tudja.;-)  

Pár évvel ezelőtt fedeztem fel magamnak Fablet a Szennyből az angyallal, de utána valahogy nem sok mindent olvastam tőle. Egészen mostanáig. Tökéletes kikapcsolódást nyújtott. Nem is annyira a mondatok árulkodnak fergeteges humorról ebben a regényében, hanem a helyzetkomikumok olyan ütősek, hogy többször hangosan nevettem. Na és persze sokszor visszaköszöntek a saját gondolataim is.

Na de hogy pár szót a tartalomról is említsek. Házasodni készülő lány esküvője előtti éjszakáján naplóírásba fog, ugyanis retteg a másnaptól. Jogosan. Hiszen egyszer már végigcsinálta...valaki mással. Azonmód eszébe is jut ez a valaki más, a megismerkedésük, szerelmük, frigyük és végül a válásuk, ezt papírra is veti.Végül pedig válasz kap a kérdésére, hogy mennyire jogos a másnaptól való aggodalma.

Ami picit nem jött össze, az a hiteles bemutatása az első szerelemnek. Bár gondolom, nem is ez volt a cél. Pedig az alapötlet nagyon tetszik, bemutatni, hogy a "Nagy Nap" után hogyan kezdjük egymást szisztematikusan kinyírni, eltűntetni/megváltoztatni azokat a szokásokat, amelyek egykoron olyan vonzóak voltak. Igen, lehetne ebből egy remek thrillert írni (ez mondjuk már meg is történt, ha jobban belegondolok, pl. Rózsák háborúja) vagy lehetett volna sokkal cinikusabbra, szarkasztikusabbra is venni a figurát. Utóbbit tuti, hogy saját példányként kezelném. Most viszont könyvtári példányt olvastam és jól tettem.;-)

A vámpíros-vérfarkasos szekcióban már elég jól kiműveltem magam, de angyalokhoz mindeddig nem volt szerencsém. Amilgade blogjában figyeltem fel erre a sorozatra és rögtön fel is jegyeztem magamnak mint elolvasandót.  Nem bántam meg!:) Bevallom nekem eddig a vámpírok voltak a minden és sem az Anita Blake sorozatban sem a Twilightban nem sikerült a vérfarkasoknak levenniük a lábamról (na jó, ha Jacobhoz nem azt a színészt rendelték volna és olvasás közben kialakíthattam volna magamnak egy más külsőt hozzá, akkor meginogtam volna), na de mindez csak azért lehetett, mert nem találkoztam még angyallal!:)  Igaz ugyan, hogy az általam hőn szeretett vámpírokból sugárzik a lovagiasság, az elegancia és a könnyedség, na de az angyalok ...! Ők a nyers erőt sugározzák és hát ennél lássuk be nem sok férfiasabb dolog van.  Bár sokkal jobban is ki lehetett volna dolgozni a szereplőket és nívósabb szövege is lehetne, de azért B kategóriás vonalon remek kis könyv.  Mondjuk ha egyes szám első szeméklyben íródott volna,  jóval szórakoztatóbb lenne, mert akkor a laza, vagány főhősnő vonal igazán érvényesülhetne és végülis ő vitte el a történetet. Na de nem reklamálok.;-)

Azon egyébként kicsit ledöbbentem, hogy az Egmont kiadó adta ki, mert tőlük eddig Micimackóhoz és Thomas a gőzmozdonyhoz voltam szokva. Itt pedig rendesen megy a szex, amit egyébként a könyv hátsó borítóján fel is tűntetnek. Szóval semmi baj  a kiadóval, csak olyan furcsa volt picit, de azért örülök, hogy most már az anyukákra is gondolnak!;-)

Két dolog miatt döntöttem úgy, hogy elolvasom a könyvet, habár abszolút nem voltam romantikus hangulatban. 

1. megtetszett a szív a borítón:)

2. kíváncsi voltam, hogy egy pasi milyen romantikus könyvet ír

Olyat, hogy úgy a 400. oldal környékén arra gondoltam, ha a vége is ilyen lesz, akkor tuti, nő írta az egészet. Viszont végül bizonyítást nyert, hogy mégis férfi követte el. Ezek után pedig érdekes volt végiggondolni, hogy tulajdonképpen ebben az egész nagy játszmában (amit akár szerelemnek is nevezhetünk vagy az életnek) a férfiak és a nők nagyon is egyformán gondolkoznak, csak a reakciónk más.

Na jó magvas vagyok?;-) 

Egyébként huszonvalahány évet fog közre a könyv és az nagyon jó ötlet volt, hogy minden évnek ugyanazon napját írja le. Nem akarom lelőni a poént, hogy ez később miért is zseniális ötlet ... a maga morbiditásában...de nekem teszik.

Mondjuk nem valószínű, hogy a jövőben keresni fogom Nicholis regényeit. Ez állítólag már a 3. és filmet is forgattak belőle, ami idén kerül a mozikba. Hát...azt is ki fogom hagyni.

Rászaladtam. Grisham első ifjúsági thrillereként van beharangozva és tényleg ahol várnád, hogy végre történik valami, ott tuti, hogy elkezd pirossal villogni az "ifjúsági" szó és nem történik semmi.

Szóval John bácsi, ha rám hallgat, marad a jól bevált, felnőtt krimiknél. Azokat imádom! Ennek a könyvnek a létrejöttét csak úgy tudom elképzelni, hogy elgondolta álmai gyermekkorát, hogy milyen király dolog lett volna 13 éves kiskrapekként ilyen tudással és ilyen szülőkkel élni és ezt gyorsan papírra is vetette, mert hátha...meg hát ezzel ment el az ideje.;-)  

Remélem, nagyon gyorsan kárpótol egy "Cég" szintű dobással!

Gyakorlatilag amióta van külön könyves blogom, azóta nem írok semmit a könyvekről.:) Mondjuk nem lep meg, mert ha tudatosan akarok valamit, akkor soha nem jön össze.Pedig olvasok. Sokat. Azóta is. Csak olyan kötelező jellege lett az egészenk. Ami persze hülyeség. Mint az is, hogy múltkor azért nem mertem elkezdeni olvasni egy könyvet, mert megijedtem a borítójától. Mondjuk tényleg félelmetes hajnali ötkor betenni úgy a táskádba, hogy tudod, hogy öt perc múlva kimész a tök sötét, kihalt utcára és gyalogolsz 20 percet, miközben teljes tudatában vagy annak, hogy egy olyan könyv az utitársad, aminek momentán a címétől is összerosálod magad: "A holtak vonulása". Hát nem félelmetes? És akkor ez még csak a címe.!A fülszövege viszont dög unalmas. Ennyire érdektelen bemutatót már régen olvastam és ennek alapján el sem olvastam volna. Csak éppen a könyvtárban ténylegesen is a kezembe akadt a könyv és mivel akkor éppen fényes nappal volt és nem féltem, ezért beleolvastam. Természetesen E/1-ben íródott és laza, elbeszélő stílusban. Ezért kivettem. Majd öt nap ráhangolódás után, végül mégis magammal mertem vinni egyik reggel. Nem bántam meg. Nem azt mondom, hogy ez lett a kedvenc könyvem és még csak vásárlásra sem ösztönöznék senkit. Habár előjegyeztem áprilisra a 2. kötet megjelenésére. Szóval felemás érzés, de vonatos olvasmányként jó volt. Csak lennének már világosabbak a reggelek...;-)

A borítója borzasztó és csak azért vettem le a polcról és fordítottam meg, mert Rosamunde Pilcher nevét feltüntették a fedlapon. Hatalmas mákomra. Mivel a könyv szinte letehetetlen.:) Modern Pilcherként tudnám jellemezni, de azért egy kategóriával hátrébb áll.

Mindenesetre sokféle nőtípust vonultat fel és a kétgyerekes dolgozó anyukával annyira azonosulni tudtam, hogy amikor a könyvbeli nő felmondott és beolvasott a főnökének, akkor engem is teljesen elkapott a harci láz.:) Szóval, kisgyerekes dolgozó anyukáknak csak hétvégi olvasmány, de akkor kötelező!;-)