Kiwi Könyvei

Elvileg öt embernek tovább kellene adnom, de elég késve olvastam ezt a játékot, ezért gondolom már mindenki megkapta. Ha valaki mégsem, de kedvet érez, akkor rajta, vegye úgy, hogy megkértem.:)

Nagyon régóta szemeztem már ezzel a könyvvel, de sokáig nem mertem belevágni, mert tudom, hogy a II. világháború idejében is játszódik. A szomorú könyvektől pedig félek. Viszont a hatalmas Pilcher rajongásom végül győzedelmeskedett és pár nap alatt letudtam a 2 kötetes regényt! Hihetetlenül jó!!!!

Természetesen bejött, amitől féltem és a második könyv olvasása közben sokszor volt sírhatnékom a szülések után keletkezett túlérzékenységemnek köszönhetően. Viszont igyekeztem nem annyira belegondolni és gyorsan továbbolvasni. Ez bejött, de ha valaki szeret jókat szomorkodni, akkor hajrá, lehet sírni rendesen.

Az első kötet során pedig olyan összeesküvéselméletet fedeztem fel, ami már engem is meghökkentett.:) Tehát adva van egy fiatal, anyukájától/családjától elszakított lány, aki új iskolába kerül. Adott ugyanekkor egy gazdag, és vidám család, sok testvér, fényűzés, csillogás, mindenki gyönyörű és a lányt egyszerűen vonza ez a család. Meg is ismerkedik velük, ugyanis az egyik lányuk a legjobb barátnője lesz, a fiúkba pedig beleszeret. A fiú neve: Edward! 

Khm...beugrott valami?;-) Azért gondolom, hogy mégsem totál lenyúlás, mert akkor csak nem Edvard lenne a srác neve a Twilightban is, de ettől függetlenül folyamatosan bennem van, hogy ez simán lehetett egy tudatalatti ihletforrás.:)

Ezt a három könyvet kb négy nap alatt lezavartam, de utána nagy szükségem volt némi pihenőre és írni is képtelen lettem volna róluk. A Nadragulya című kezdőkötet folytatásai, ugyanolyan brutálisak és félelmetesek. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy jó, hogy nem tudok ilyen könyveket írni, mert egyfolytában félnék magamtól.:) Ettől függetlenül képtelen voltam nem elolvasni őket. Bár kismamáknak nem ajánlom!!! Egyébként pedig célszerű sorban olvasni, mert az állandó szereplők élete úgy sokkal jobban követhető, egy könyvet kiragadva talán nem is annyira érthető, annyira egymásra épül.

Az első 4 könyv még nagyon jó volt, utána átment gruppenszexbe az egész és egyre silányabbak lettek a történetek. Csak az ember lánya mindig reménykedik és megveszi a legújabb kötetet is, hogy hátha visszatér a régi Anita Blake, a vámpírvadász valamilyen tökös kis történettel és vagány szöveggel! 6 és fél éve olvasom, de az utóbbi években már tényleg csak a kíváncsiság miatt, hogy mit lehet még szexuális téren kihozni, amit eddig nem említett. Megállapíthatom, hogy Laurell K. Hamilton és az írócsoportja (mert az is van neki és elég bizarr az egész, figyelembe véve a történeteket) fantáziájuk és kreativitásuk végére ért. Bár ezt nem csodálom, mert Anita Blake-nek, aki az első 4 részben 24 évesen még totál prűd volt és egy csóktól is kiakadt, ami szintén túlzás volt, szóval ennek a nőnek így 30 éves kora felé van fixen 4 vámpír-, 3 vérfarkas- és 1 vérleopárd szeretője ezekkel rendszeresen részesíti előnyben a gruppent, plusz minden könyvben beesik még vagy 6-8 pasi az ágyába és múltkor már a leszbi szálat is kimerítették. Ebben a "Fekete vér" című könyvben is leginkább a fenti téma volt napirenden, bár nem figyeltek oda és egy iciripiciri cselekmény is belekerült, ezért kénytelen leszek megvenni a következő részt is. Hátha...

Az első rész nagyon tetszett, humoros, könnyed és vidám annak ellenére, hogy az alapszitu nem annyira az. 35 éves nőt 2 gyerekkel hirtelen levált apuci egy fotómodellre. Ráadásként beköltözteti anyóspajti lepukkant, régi házába gyakorlatilag egy fillér nélkül. Tipikusan az "innen szép nyerni" helyzet. És nyer! Hogy mekkorát, arra ennek a második könyvnek kellett volna választ adnia. Nem sikerült. Jó, az elején még akár jó is lehetne a könyv, de utána halálosan unalmas, hogy egy 35 éves nő és egy hasonló korú pasi hónapokig azon szenved, hogy soha nem tudnak szexelni, mert mindig közbejön valami vagy valaki. Ez a 15 évesen olvasott Denise füzetekben még hihető, de 35 éves fejjel enyhén túlzásnak és kiakasztónak tartom, hogy erről szóljon több száz oldal.

A címe ellenére ne gondoljátok, hogy ez egy baba-mamás könyv, szerencsére totál nem az a csöpögős típus. Tele van humorral és élettel. Imádtam olvasni! Sajnos így gyorsan el is fogytak az oldalak és rendesen hiányérzetem maradt utána. Ugyanis ez nem egy kerek történet, hanem inkább egy jó sorozat első része lehetne.

Csupa ismerős karakter...szinte az összes játszótéri ill. ovis anyukát beazonosítottam.:) Ez a része biztosan nagyon sok pluszt hozzátett a könyvhöz. Illetve az is nagyon tetszett, ahogyan egy ősöreg, limlomokkal teli házból szuper kis otthont varázsolnak. Simán el tudnék magamnak képzelni egy ilyen projektet.:)

Remélem, lesz folytatás!